Interjú a szoftver kategória győzteseivel

 

Az abszolút kategória nyertese, a Slackers csapata után (akik saját építésű robotegérrel nyerték a 2015. évi Half Size Micromouse versenyt) elbeszélgettünk a BuVa csapatának képviselőivel is. Ők szoftver kategóriában indultak és nyertek, a MOGI tanszék által készített „egyen” robotegeret programozták. Rövid unszolásra árulták csak el, hogy csapatnevük, a BuVa a buta vakond rövidítése.

 

Ihász Barna és Katona Ádám alkotja a csapatot (a harmadik tag egyéb irányú elfoglaltságai miatt már nem is vett részt a közös munkában). 2015-ben végzett MSc hallgatók, Barna januárban, Ádám májusban szerezte meg gépészmérnöki MSc diplomáját. Azóta már mindketten főállásban dolgoznak, ezért nem véletlen, hogy csak a munkaidejük letöltése után, este 6 utánra tudtunk időpontot egyeztetni az interjúra.  

 

Mikor mozdult meg először a robotegeretek saját szoftvervezérléssel?

Idén márciusban kaptuk meg a robotegeret. Először a driver szoftverek elkészítése, belövése volt a legfontosabb feladat, ezt Barna vállalta magára. Csak utána foghatott hozzá érdemben Ádám a stabil egérmozgatás és labirintusbeli tájékozódás algoritmusának kódolásához.

 

Mik voltak az első időszak kihívásai?

Kezdetben elég sok probléma volt az első generációs „robotrágcsálóval”, sok mechanikus javításon kellett keresztül esnie, amíg stabil, megbízhatóan irányítható kezes jószággá nem vált. Meg kellett küzdenünk azzal is, hogy a mágneses enkóder zavarta az egyenáramú motoros hajtást, míg végül Szayer Gézáéknak sikerült azt mágneses szempontból elég jól leárnyékolni.

 

Indultok-e 2016-ban?

Vendégként elképzelhető, bár még véglegesen nem határoztuk el, hogy mi legyen.

 

Lehet-e még javítani az eddig elért eredményen?

Az otthoni futtatások kecsegtetően eredményesek voltak, hiszen tanszéktől az otthoni tesztelésre kapott 3x3-mas méretű labirintuselem készletből összerakott pályán már nagyon otthonosan és egyre fürgébben mozgott egerünk. A döntő előtt pár nappal lezajlott nagypályás, 32x32 elemből megépített kvalifikációs előversenyt követően már nem maradt elegendő felkészülési időnk egerünk gyorsabb, nagyobb sebességfokozatú futásának leprogramozására. A labirintus megoldására a flood-fill algoritmust használtuk (mint a legtöbb induló – a szerk. megj.), nem próbálkoztunk alternatív megoldással.

 

Mik voltak a legfőbb leszűrt tapasztalataitok a felkészülés és verseny kapcsán? Mit tanított meg nektek a verseny?

Sima C-ben programoztuk az egeret. Új munkahelyeiken máris hasznát vettük az itteni éles, teamszerű programozási feladat kapcsán tapasztaltaknak. Mostanában többnyire C++, C# és Python nyelvjárásokban kell kódolnunk egy több fős fejlesztői csapat tagjaként.

 

Vannak-e javaslataitok a szervezőknek?

Igen. Nagyban segítené a robotegér szoftverének fejlesztését, ha tesztelési fázisban működhetne rajta egy Bluetooth jeladó, amivel hozzá tudnánk férni a menet közbeni memóriatartalmakhoz debug célokra. Az USB csatlakozós off-line memory dump elég körülményes megoldás szerintünk. Kérdés persze, hogy a nemzetközi versenykiírások nem tiltják-e. Úgy gondoltuk, hogy egy kapcsolóval lehetne tiltani vagy engedélyezni a BT csatolót.

 

Köszönjük az interjút! Gyertek jövőre is, rendben?

 

Ádám és Barna már mint főállású dolgozó - furán hangzik még számukra is: külsősként - sem riad vissza attól, hogy részt vegyen az egyetemen meghirdetett kihívásokon, önadaptív robotversenyeken. Példás hozzáállás. Űzi, hajtja őket az egészséges becsvágy. Többszöri nekirugaszkodással, agyalással lehet csak igazán tökéletesíteni, javítani a szoftvereken és az eredményeken. Másokkal és önmagukkal is folyamatosan versengve.